Egyéb színképtípusok

Az eddig használt színképtípusokat (OBAFGKM) a XX. század elején fejlesztették ki. Az utóbbi tíz évben megjelent a távcsöveknek egy új generációja. Ezek közé tartozik a Hubble Űrtávcső, a hatalmas Keck teleszkópok Hawaii szigetén, a Gemini North és a Gemini South, a Very Large Telescope Chilében, a Subaru teleszkóp, és sok másik. Az ezekben a távcsövekben használt CCD kamerák érzékenységében is drámai fejlődés ment végbe. Ezek az eredmények lehetővé tették a csillagászoknak, hogy új típusú csillagokat fedezzenek fel, amelyek nem illenek a hagyományos színképtípusok egyikébe sem.

A C típusú, vagy széncsillagok szokatlanul gazdagok szénben. Távcsövön keresztül gyönyörű, mélyvörös színük van. Azért tűnnek vörösnek, mert felszínükön a számos szénvegyület a fényük kék részét nagyrészt elnyeli. Az alábbi kép egy az SDSS által talált C típusú csillag spektrumát mutatja.

A teljes mérethez kattints a képre

Az L és T típusú csillagok hidegebbek, kisebbek és halványabbak, mint az M típusú csillagok. Általában nagyon halványak és nehéz megtalálni őket, és nehéz felvenni a spektrumukat.

A W típusú, vagy Wolf-Rayet csillagok olyan forróak, mint az O típusúak, de erős emissziós vonalaik vannak, a csillagot körülvevő gázfelhők miatt.

Az S típusú csillagok nagyon ritkák. Hasonlóak az M típusúakhoz, kivéve abban, hogy a titán-oxid helyett cirkónium-oxid és lantán-oxid szerepel.

A legtöbb csillag, amit megfigyelünk, a hagyományos színképtípusok valamelyikébe tartozik. Néha mégis belefuthatunk az itt felsorolt szokatlan típusok valamelyikébe. Minden csillag spektruma egyedi, akárcsak az emberi ujjlenyomat. Ha egy csillag közel van két típus határához, nehéz lehet a spektrumra ránézve klasszifikálni.